Cover it up

Függöny szét. Fiú balról, lány jobbról érkezik. Megállnak. Szemtől-szembe.

"Őrülten égethette a bőrödet az a tetoválás, ha el kellett takarnod."

"Letakartam."

"Ennyire utálsz?"

"Nem. A viselkedésednek köszönheted."

"Nagyobb a bűnöm, mint a megcsalás?"

"Ezt miért tőlem kérdezed?"

"Az övé maradhatott."

"Ezt nem értheted. Tudod, normálisan is hozzádállhatnék."

"Normálisan?  Hiszen letakartad."

"Letakartam."

Fiú jobbra, lány balra el. Függöny összezár.

Setting Goals - Célkitűzések

      I know it is already the third day of this year, and usually the planning for the upcoming 365 days should be completed by now, but this little inner voice only started to speak to me this morning.  Setting goals, making plans and dreaming big, with well prepared action plans for the step by step achievement of the milestones, this is what helps us to cross those finish lines which we have defined. We need to have plans, it can be for a year or for 10 years, it doesn’t matter, but there has to be an existing one, so that we have something to fight for by hook or crook.

Goals2016

The start of 2016 gives us the opportunity for a new chapter ,however when it comes to the new year, new me quotes - you should clearly forget about that. Without having the previous years, all of your memories, good and bad moments - how will you be able to define your future goals? Life is about experiencing, learning and improving, and without the previous chapters of your own book, how would you like to write the new ones? 

I have set my goals for this year, and according to these few points it looks like that it will be a quite awesome year with a lot of challenges - and I’m more than happy to face all of them.

Have you already set your Goals?

Nem - Tündérmese

...Csak állt ott mozdulatlanul, a bögre apróra tört darabjai között. "Nekem ez nem fog menni"- ezt az egyetlen mondatot hallotta meg 5 perccel korábban.

Látta, hogy még mindig mozognak az ajkai, de már nem hallotta mit mond. Sípolás, pillanatképek, hideg és meleg, aztán erős szédülés fogta el. Rémálom, igen biztosan csak erről lehet szó. Valaki mindjárt megrázza, s elfelejti az egészet. Behunyja a szemét, kipróbálja a bűvös háromig számolást. 1,2,3...Körbenéz ismét, hasztalan a számolgatás - újra az acélkék szempárt látja, s a kávé még mindig folydogál a járólapok fehér rései között, apró barna mintázatokat rajzolva. Tényleg megtörtént.

Rutinmozdulatokkal indult a seprűért és a felmosóért. Rendet tesz, hátha közben az elhangzott mondatokat is ki tudja söpörni az emlékei közül. Rátekint még egyszer, most már bizonyosan látja, hogy ezt már nem tudja befolyásolni. Elindul a teli lapáttal a szemetesláda felé és a szilánkokkal együtt az acélkék szempárba vetett hitét is a szemétbe hajítja...

 

Kampókon lógni

Sérelem, megbántás, csalódás és bosszúvágy. Számtalan fogalom, mely akaratlanul is utolér minket életünk során - a szerencsésebbeket kevesebbszer, a megedződni kényteleneket gyakrabban.

     Egy adott sérelem megfertőzheti mindennapjainkat, befurakodhat legszebb élményeinkbe és megakadályozhatja, hogy teljességgel jelenünkben éljünk, feltéve ha ezen negatív képet huzamosabb ideig húzzuk magunk után, netalán tovább súlyosbítjuk egy esetleges büntetés kilátásba helyezésével. Dr. Szondy Máté - Hogyan tudnék továbblépni c. könyvében remekül szemlélteti miként is hatnak ránk a sérelemmel átitatott mindennapok:

"amikor valamilyen sérelem után elégtételre szomjazunk, olyanok vagyunk, mintha felnyársaltak volna egy hatalmas kampóra, amelyre közvetlenül utánunk ráhúzzák a minket megbántó személyt is, így szorosan hozzánk nyomódik. A kampó mélyen a húsunkba szánt, mindenhova elkísér-ekképpen persze a sérelmet okozó személy is részese valamennyi élményünknek."

     A kampó tépi a testünket, valaki képzeletben folyton szorosan a tarkónknak feszül, így az élményeink nem teljesek, boldogságunk gépezetébe porszemek csúsznak. Nagy valószínűséggel senki nem szeretne egy ilyen kampón sokáig lógva maradni, ha már egyszer sikerült magát odapozicionálnia, ezért jogosan merül fel a kérdés, miként van lehetőség lekerülni a kampóról? E helyütt elpufogtathatnám a megbocsátás közhelyes frázisát, de azt gondolom ez az út nem mindenkinek és minden helyzetben járható, mert van az a bűn ami nem megbocsátható. Ki tudjuk jelenteni, hogy egy gyilkosság, egy nemi erőszak, egy több hónapos hazudozás vagy egy megcsalás feloldozható? Valóban őszintén és tiszta szívből meg tudunk/tudnánk bocsátani annak, aki bármilyen életkrízises helyzetbe taszít minket? Esetlegesen válasszuk azt a módszert, melyben egy sötét fiók legmélyére toljuk a történteket igyekezve tudomást sem venni róla? Mégis milyen mértékű okozott kár az ami még elfogadható és megbocsátható?

     Talán a legjobb megoldás az elfogadás és a továbblépés (aki őszintén meg tud bocsátani, annak természetesen az is). Engedjük meg magunknak hogy megéljük a minket ért fájdalmat vagy csalódottságot, értsük meg és vonjuk le a szükséges tanulságot, majd a számunkra visszahúzó erővel bíró és haszontalan részeket engedjük el. Attól, hogy továbblépünk még a másik bűne nem lesz könnyebb, felelőssége a történtekért nem csökkent, de mi cserébe lekerülhetünk a kampóról és felesleges terhek cipelése nélkül, immáron a jelent teljesen megélve haladhatunk csodálatos jövőnk felé.

 

 

1X1

"...eddig voltál izgalmas a számára. Csak gondolj bele, aki igazán szerelmes az nem szakít. A visszakacsintások már csak a szűk p***idnak szóltak..."

Elkapott párbeszéd, nagyon is valós tartalommal. Metsző szavak, húst tépnek, csontig hatolnak, fájdalmas felismerés, hogy ilyen nyers és egyszerű a realitás. Megfogalmazhatjuk százféleképpen, virágnyelven, költői próza formájában, de a lényegen nem változtat, igenis vannak helyzetek, melyeket nem érdemes túlbonyolítani, hiszen pont az esetleges mögöttes tartalom feltételezése miatt lehet őket félreértelmezni.

A párkapcsolati matek, a legtöbb esetben, sokkal egyszerűbb, mint azt gondolnánk, s talán elegendő néhány alapszabály ennek felismerésére:

  • aki szeret az tisztel
  • akinek fontos vagy az keres
  • aki szerelmes beléd az nem akar bántani, megcsalni vagy elhagyni téged
  • az építő kapcsolatok alapja az őszinteség, a kölcsönös támogatás és a hűség
  • ha valakivel szeretnéd leélni az életedet, nem pedig csak mellette, akkor elengedhetetlen a másik egyenrangú félként való elfogadása
  • egyenlőség és nem alárendeltség jellemzi a kapcsolati rendszert
  • minőségi kapcsolatok csak minőségi emberekkel lehetségesek

Lehet a kesze-kusza nyúlványok között nyakig turkálni, kielemezni és értelmezni kijelentéseket, elkapott fél mondatokat és olykor cselekedeteket. Naivitásunk vállán elcipelhetünk álomképeket és boncolgathatunk feltételezett többletjelentéseket a számunkra legkedvezőbb felismeréseket remélve. Érdemes viszont szem előtt tartani, hogy vannak élethelyzetek, melyeknél érvényesül az Egyszerűség alapelve és ha ezt nem látjuk be, akkor könnyen jutnak nekünk olyan szavak, melyeket igazándiból már csak a szűk genitáliánknak címeznek...hiszen a valóságban egyszerű ez, mint az 1X1...

Be Yourself

    Péntek, napfény, 24 fok és egy játszótéren homokozok a szőke fürtök vigyori tulajdonosával. Mosolyogva vágja rá az igent kérdésemre, mely szerint együnk-e fagyit. Kifutok a kis bódéhoz, ami egyértelműen a játszótér használóit tette meg fogyasztói célcsoportjának. Halomban állnak a gumicukrok, nyalókák, üdítők és minden ami az inzulinszintet az egekbe repítheti. Rendelek egy csokifagyit és egy vaníliát, majd megkérem a hölgyet, hogy a másodikra icipici színes cukorkákat is legyen kedves szórni. Miközben készíti a színes édességet megjegyzi, hogy ez a gyerekek körében nagy kedvenc. Előveszem a tárcám, fizetek s a mihez tartás végett megemlítem, hogy a cukorkás az enyém lesz. Egy kis meglepődés, majd elnéző mosoly a részéről és elköszönünk egymástól.

Felmerül bennem a kérdés: vajon miért akad mindig némi nehézség - még akkor is, ha ez egy furcsa nézésben ki is merül- abban, hogy kilógjunk a sorból? Valóban félnünk kellene attól, hogy önmagunk legyünk? A színes cukorkák, a rózsaszín szemüveg és a homokozó lapát valóban nem alkalmazhatók egy bizonyos kor után, és nekünk szemellenzőt feltéve kell beállnunk mindenhol a sorba?

Viszem a zsákmányt, a szöszke örömmel fogadja. Leguggolok mellé a sárga tűsarkúban, és élvezem ahogy együtt esszük a fagyit, ki -ki a magáét na meg persze ő azért az enyémet is. Örömmel nyugtázom, hogy őt nem lepi meg, sőt kifejezetten tetszenek neki a színes cukorkák és a legnagyobb egyetértésben, homokkal a cipőnkben, fagyival az arcunkon mosolygunk bele a napsütésbe.

S bár a történetem csak egy vaníliafagyiról szól, szerintem a "légy önmagad" az mégiscsak valahol itt kezdődik el...

Szőke fürtök

     Szombat reggel fél nyolc...Még kissé émelygek és forog velem a szoba a tegnapi testes vörösboroktól. Lassan nyitogatom a szememet, a tetőablakokon beszűrődő fény segíti a folyamatot. Oldalra pillantok és látom, hogy nyílik a nappali ajtaja és alig 1 méter magasságban bedugja fejecskéjét egy szöszke vigyori. Nem kérdez semmit, csak bebújik mellém a takaró alá és együtt fekszünk a megágyazott kanapén. Pár percig még hagy időt, hogy összeszedjem gondolataimat, majd hirtelen rákezd. A reggeli tejecskés cumisüvegét szorongatva beszél hozzám, kérdez, magyaráz, érdeklődik és megvitatja velem az élet nagy dolgait. Itt nincs helye fáradtságnak, se szomorúságnak, másnapnak meg végképp nem. Nézem a csodaszép kis pofiját, a mosolygós kék szemét, beszippantom hajának és bőrének babaillatát és azon kapom magam, hogy minden kérését szó nélkül teljesítem. A maga 2 és fél évével ő a legőszintébb és legtisztább lelkű fiú akit ismerek. Árad belőle a szeretet, a tisztaság, a romlatlan gyermekiség és én ezért szinte szerelmes vagyok belé.

Kár, hogy egy bizonyos életkor után ezek a tulajdonságok egyszerűen csak eltűnnek a süllyesztőben. Miért van az, hogy a férfiak (na meg persze sajnos a nők is) elkezdenek játszmákat játszani? Valóban gyökerestül ki kell tépnünk magunkból a teljes őszinteséget egy bizonyos életkor után? Nem lenne sokkal egyszerűbb és boldogabb az életünk, ha kezdettől fogva elmondanánk mit szeretnénk és ahhoz tartanánk magunkat? Miért kell hitegetnünk másokat és talán magunkat is?

Továbbra is fekszem a kanapén, lefelé tekintek és rádöbbenek, hogy sokkal jobban értékelem eme szőke fürtöket a karomban, mint a játszmázó testeket valaha is, és bevallom (még ha csak saját magamnak is), hogy hosszú idő után messze ez a legcsodálatosabb szombat reggelem...

Önkritika kerestetik

Hibázunk, igen előfordul. Nem egyszer, nem kétszer, de talán még csak nem is százszor életünk során...

Alapvetően úgy gondolom, hogy háromféle felfogású ember létezik a hibák terén, az egyik oldal szépen elkönyveli, hogy megtörtént, de nem tesz semmit, van aki észre sem veszi vagy éppen tagadja baklövését és akadnak olyan elvetemültek is akik önkritikát gyakorolnak, belátják tévedésüket és tanulnak belőle.

     Társas emberi kapcsolatokban, különösen párkapcsolatokban mégis hogyan lehet boldogulni anélkül, hogy elgondolkoznánk azon ha félresiklik valami? Csodálkozunk, hogyha nem működik egy együttélés, amikor az egyik fél azt a felismerést sem engedi meg magának, hogy elköteleződésre képtelen? Lehet emberekkel tartósan kapcsolatot fenntartani, ha az őszinte (ámde néha kemény) szavakra megsértődés és dacos hallgatás a válasz? Hogyan fejlődjünk és tanuljunk az elrontott dolgainkból, ha nem tartunk önvizsgálatot és nem ismerjük el miben voltunk mi a hunyók?

Azt gondolom, hogy a hibázás egy emberi tényező. Ha robotok lennénk elromlanánk, a karbantartó megjavítana minket majd működnék tovább amíg javíthatatlanná nem válunk és végül következne a selejtezés. Személy szerint örülök, hogy nem egy robot vagyok; elfogadom, hogy vannak hibáim és szeretem, hogy amennyiben elismerem és belátom azokat úgy képes vagyok fejlődni és ezáltal mindig nyitott számomra a változtatás lehetősége...

 

Excsajok szelleme

Kicsit ólomsúlyúnak érzem a billentyűket az ujjam alatt, miközben e sorokat gépelem. Hadakoznak az ujjperceim, nem biztosak a dolgukban. Fajsúlyos a témakör, személyes a hangnem és határozott az állásfoglalás.


      Vannak előjelek, próbálunk nem tudomást venni helyzetekről, igyekszünk bebizonyítani másnak, de leginkább magunknak, hogy csupán félreértelmezésről lehet szó. Aztán egyik napról a másikra rádöbbenünk, hogy az áltatásnak itt helye tovább nincsen, a régi-új kopogtat, sőt igazából már rég át is lépte a küszöböt...

Mindenki valaki szívének egyetlen kiválasztottja szeretne lenni. Miért is kellene beérnünk kevesebbel? Keljünk versenyre vissza-vissza térő korábbi főhősökkel? Valóban képesek lennénk eldobni minimális önbecsülésünket is, és az évekkel korábbi szereposztás elkerülése érdekében hajlandóak vagyunk bizonygatni elsőbbségünk és létjogosultságunk a visszatérő volt szerelmekkel szemben? Beszélhetünk a másik oldal részéről igaz és őszinte szeretetről és tiszteletről, ha közben a gondolataiban és érzelmeiben már valaki más is beékelődött, s egy elviekben lezárt fejezet ismét szerkesztés alá került?

"...nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot sem tűrök el, jól vigyázzon aki engem szeret és akit én szeretek..." - Szabó Magda

Szabó Magda összegző szavait megfejelve, úgy vélem tiszteljük meg magunkat azzal, hogy amikor felüti a fejét a régi szerelem léket ütve kapcsolatunk hajóján, úgy fújjuk fel gumicsónakunkat és szépen evezzünk tiszta vizekre. Lehet először nem lesz olyan szép és kényelmes az a csónak, de gyanítom kellemesebb, mint egy életen át vizet merni csak azért, hogy ne süllyedjünk el!

 

 

 

Koronát igazíts!

Hajnal van, csepereg az eső, a családom többi tagja még alszik, így kiélvezhetem a csendet, amit csak a gondolataim zúgolódása tör meg.

Hosszú volt az elmúlt fél év, sok minden keresi még a helyét a fejem fiókrendszerében. Az ember ha egy tündérmesével, majd a rideg valósággal találja magát szemben, akkor kénytelen picit megállni és újratervezni.

Azt hiszem talán az a legnagyobb tanulság, hogy az életben jobb csak saját magunkra támaszkodni (a szerencséseknek ott van a családjuk és néhány igaz barát akikre számíthatnak) valamint boldogságunk érdekében saját célokat definiálni, melyekhez mindig tartozzon egy B és C terv is.

Tűzzük ki a célt, legyen bennünk elég alázat, kitartás és erő a megvalósításhoz. Amit magunk érünk el azt soha senki nem veheti el vagy vitathatja el tőlünk. Mindig vannak fentek, melyekhez nyilván párosulnak lentek is, de hallgassunk a szállóigére:

"Elesni, felállni, koronát megigazítani, tovább menni!"

Paleo alapanyag botrány

Nem, nem ez a bejegyzés volt a terv. Nem, cseppet sem szerettem volna ilyen hírrel szembesülni, DE semmilyen körülmények között nem tudok vélemény nyilvánítás nélkül elmenni a dolog mellett.

Mai napon látott napvilágot egy újabb NÉBIH hátborzongató videó, melyben ezúttal sajnos Paleo alapanyagokat előállító cég érintett.

Kezdjük talán a tényekkel:

  1. a paleolit és bio alapanyagokat vásárlók egészséges életmódra törekvő emberek, akik adott esetben ételallergiával vagy intoleranciával küzdenek, így kiemelten fontos az ételek minősége
  2. aki ezen termékeket részesíti előnyben, az kalkulál azzal a ténnyel, hogy a paleolit és bioélelmiszerek előállítása költségtöbbletet jelent, mely visszaköszön fogyasztói árukban is
  3. a paleolit táplálkozásra az elmúlt hónapokban hazánkban villámgyorsan rátelepszik egy komplett ipar, hogy minél több hasznot hajtson ki belőle és nyilván ezzel párhuzamosan a vevői igényeket is kielégítse
  4. viszonyítási alapként - 1kg lenmagliszt 870Ft míg 1kg búzaliszt 150Ft

Azt hiszem jogosan merül fel bennem a kérdés: mégis hogy üzemelhet egy élelmiszereket előállító cég működési engedélyek nélkül? Kinek van ehhez ennyi bőr az arcán, hogy bionak és paleonak tüntessen fel olyan termékeket, melyek gyakorlatilag emberi fogyasztásra alkalmatlanok? Attól, hogy az embernek különleges igényei vannak, és mert van piaca egy adott termékcsaládnak, akkor máris csak a profitot kell itthon szem előtt tartani?

Szerencsére elsősorban a költséghatékonyság érdekében kezdettől fogva az itthoni őrlés híve vagyok a legtöbb magliszt esetében. Talán ennek is köszönhető, hogy sikerült megúsznom az egész történetet a fent említett üzem termékeinek fogyasztása nélkül, illetve a gyártótól a készletemben megtalálható 2 bontatlan csomag apropóján leírom magamnak az 1200 Ft-os veszteséget. A tanulság mindebből számomra az, hogy érdemes megmaradnom a házi darálás mellett, és ezt javaslom másoknak is. Ami pedig a rémtörténetünk főszereplőit illeti, szívből kívánom, hogy meseszerű befejezés várjon rájuk - ergo a gonosz nyerje el méltó büntetését...

U.i.: a körülményekről szóló videót az erős idegzetűek itt nézhetik meg:

https://www.youtube.com/watch?v=TQVhxhdk1F4#action=share

 

 

Working - does it have to be a must?

OMG, this is so exciting, finally after 4 month of sometimes desparate searching I'm going back to work. This is like having Christmas at the beginning of the year.

People with jobs don't even think about it how lucky they are to have an income, a daily routine, a basis. Why are we always so negative about work, why do we always wait for the Fridays to come? Maybe we should make some thoughts about the job that we are actually doing, not the fact that we have to work to have a salary. What would you do with all of your time if you would not go to work? OK let's take the situation that you have money as well- would it be so great to just hung around for the rest of your life?

I started reading a great book about the Flow experience (Mihaly Csikszentmihalyi: Flow). This thesis clearly states, that happiness can be reached through activities, and not by just watching TV or any other passive leisure activities. Having the proper work, creating something in your work, making activities where you don't realize the time - these can lead to the flow experience. Working can be and for the really lucky ones it is definately leading to the flow state.

I think we should appreciate that we have a job, even if we are not in love with it...

Miért éppen Paleo?

A legtöbb ember amikor meghallja azt a szót, hogy Paleo egy kőbunkóval futkosó előemberre gondol. Ha már azt a kérdést feszegetjük, hogy Paleolit diéta, akkor pedig sokan a legújabb hóbortot látják benne.


Számomra a Paleolit diéta egy új életforma, melyet korántsem önként és dalolva választottam, de néhány hónap távlatában már csak a pozitív hatásairól tehetek tanúbizonyságot. Történt ugyanis, hogy hosszú hetek szűnni nem akaró hasi fájdalmakkal teltek el, mikor is gasztroenterológusom számos vizsgálatot követően rámutatott, hogy egészségem megőrzése érdekében a kiutat eme diéta betartásában látja.

A glutén, lektin és állati eredetű tejtermékek számos embernél váltanak ki allergén reakciót, és további irritációt okoznak a bélrendszerben, melynek következtében egy már amúgy is gyulladásos terület nem képes a regenerálódásra. A paleolit táplálkozás mellett szóló érveket, abból származó előnyöket és a rendszer mikéntjét Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás - A nyugati életmód és a civilizációs betegségek c. könyve fejti ki a legrészletesebben.

Mindennapi étrendemben kerülöm az állati eredetű tejtermékeket (kivéve a kemény sajtokat), a gabonaféléket, glutén tartalmú ételeket, hüvelyeseket és a cukrot. A weboldalon a jövőben ennek megfelelően a paleolit illetve gluténmentes életmódba beilleszthető receptek fogják játszani a főszerepet. A paleo táplálkozás és életmód korántsem túl költséges, nehezen kivitelezhető vagy amolyan "úri-hobby", hanem egy modern nő életében játszi könnyedséggel követhető életmód. Így hát azt javaslom, hogy Paleora fel!